Húsvét után a főtt sonkát már meguntuk , de a maradékot hasznosítani kell , a sonkával úgy elteltünk hogy már nem igazán kívánjuk és ha valami már nem esik jól azt ne erőltessük . Ilyenkor csináltak a régiek sonkás tésztát . Na már most , ugyebár , ha az ember körülnéz az interneten ,rögtön temérdek sonkás tészta receptet dob ki a.gép, jobbnál jobbak is akadnak és igen denaturáltak is , van azokon minden : ilyen - olyan sonkák , csülkök , úgynevezett bacon és mindenféle szalonnák aztán a főtt kukoricától kezdve a gombán , karfiolon ,brokkolin át a főt babig és a paradicsomtól , hagymától ,fokhagymától , paprikától a sárgarépáig minden , megtetézve mindenféle sajtokkal , tejszínnel , margarinnal , tojással és tejföllel meg persze ételízesítővel , valamint különféle fűszerekkel !/ mert a sonkaféléknek úgy sincs semmilyen íze / Persze ebből a kavalkádból sok minden összejöhet , még egy jóízű tészta is , csak ez már a rég elfeledett sonkás tészta ízvilágától olyan messze van mint Makó Jeruzsálemtől !
A régiek mifelénk így készítették a sonkás tésztát : a főtt füstölt-sonkamaradékot megdarálták a kövérjével együtt a sonkabőr nélkül , gyúrtak egy nagy adag lebbencstésztát , kinyújtották és lebbencs formára szaggatták vagy vágták , amit kifőztek és egy kis zsírral összekevertek . Majd külön készítettek egy porlós tésztát és kinyújtották olyan félujjnyi vastagra . A porlósnak olyan nagynak kellet lennie hogy egy nagy zománcos öntöttvaslábast amibe a sonkás tészta került ki lehessen bélelni , majd ráhajtva befedni vele . A megfelelő méretű öntöttvaslábost kikenték egy kis zsírral és kibélelték a porlós tésztával , beletették a lebbencstésztát amit előzőleg összekevertek a ledarált főtt sonkával és jóféle sűrű tejfellel . Semmilyen fűszert nem tettek rá , mivel a sonka miatt elég sós volt , egyebet meg a jó füstölt íz miatt nem kívánt ! Ezek után ráhajtották a porlós tésztát úgy hogy teljesen befedje a sonkás tésztát / az sem baj ha a közepén egy kicsi kimaradt /és a tetejét jól megkenték tejfellel , majd betették a lehrbe / sütőbe / és addig sütötték közepes tűzön míg a teteje szép rózsaszín lett . Majd amikor kivették , hagyták egy kicsit kihűlni , utána kiborították egy tálra és szeleteket vágva belőle tálalták .
Először az enyhén ropogósra sült porlós tészta takarót ropogtatjuk , mely a kissé zsíros tésztától és a tejfeltől belül selymesen puha , kívül viszont roppanósan pirosra sült és jól haraphatóan ress , kellemesen omlós érzést keltve terül szét a szánkban . A sonkás tésztában viszont dominál a markáns füstös íz , ehhez társul a főtt parasztsonka jellegzetes kissé szálkás állaga és a sonka kövérjének selymes íze amit a tejfel fokozottan felerősít .Az egész ízorgia ami a sütőben érett össze , laktatóan fajsúlyos ,elemi vad erővel testesíti meg a húsvéti sonka csodálatos világát .
Ehhez egy lágy piros bort ajánlanék jó szívvel : a ménesi kadarkát , ezt az Arad - hegyaljai nedűt , Balla Géza pincészetéből , mely nem más mint egy erdélyi üzenet . A 2006-os évjáratú KADARKA igen jó évjáratú , magas minőségű bor , intenzív rubinvörös csillogású , vadvirágokat idéző fűszeres aromájú, ízében is gazdag , különlegesen gyümölcsös , mérsékelt savtartalmú bor. Ha viszont valaki fehér bort szeretne akkor a Petrányi pincészet csopaki rizlingjét ajánlanám , friss , illatos , halványsárga bor ahogy Hamvas Béla mondja - bámulatos egyensúly van az édeskés és a savanykás ízek között-, száraz érlelt aromája, zamata emlékezetes marad.
* a boros fotók a Wine Princess és a Petrányi pincék honlapjáról valók
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése